A New York Times szerint Erdő Péter jelentős támogatást kapott, így reális esélye nyílt a pápai trónra való kinevezésre.

Erdő Péternek komoly lehetőségei adódtak a pápaválasztó konklávén, hogy elfoglalhassa Szent Péter trónját - derült ki a The New York Times által közölt információkból. A cikk szerint a konklávét alkotó főpapok egy része a magyar bíborost látta az ideális jelöltnek a csaknem másfél milliárd fős katolikus egyház irányítására.

Erdő Péter, a magyar katolikus egyház kiemelkedő bíborosa, azon három főpap egyike volt, akiknek a pápaválasztó konklávén reális esélyük nyílt a Szentatya címének elnyerésére. A The New York Times cikkében három bíboros nevét említette esélyesként:

Ahogyan azt széles körben tudjuk, a bíborosok végül az utóbbi lehetőség mellett döntöttek, így az amerikai főpap XIV. Leó néven foglalta el Szent Péter trónját.

A hírek szerint a magyar bíboros jelentős támogatottságnak örvendett az európai főpapok, valamint az úgynevezett "konzervatív tábor" részéről, amely főként afrikai bíborosokból állt. A The New York Times azonban rámutat arra, hogy a konzervatív irányvonalnak nem volt komoly esélye, mivel a konklávét alkotó bíborosi kar többségét Ferenc pápa nevezte ki, akik leginkább a liberálisabb nézeteket képviselik.

A The New York Times cikke rámutat arra, hogy Erdő Péter esélyeit jelentősen csökkentette a helyzet, annak ellenére, hogy mögötte egy jól koordinált konzervatív tömörülés állt. Az amerikai lap által közölt információkat más médiumok is megerősítik:

A szavazatok azonban nem érték el a szükséges kétharmados többséget, amely a választás lebonyolításához elengedhetetlen lett volna. Később, a további voksolások során a bíborosok többsége Robert Francis Prevost mellett tette le a voksát.

A konklávé másnapján Erdő Péter így nyilatkozott az eseményekről: "Robert Prevost bíboros pápává választása nem volt váratlan, hiszen már régóta érezhető volt a levegőben, de a hír öröme mégis hatalmas." Hozzátette, hogy ez a gyors döntési folyamat is azt mutatja, mennyire egyértelmű volt az új pápa kiválasztása. Erdő Péter elmondta: a konklávé során "minden választási menetben felmerülnek különböző nevek, és ahogy nő a támogatottság, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá válik, ki az, aki elnyeri a szükséges szavazatok többségét."

Mivel Erdő Péter 1970-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, nem csoda, hogy a szerzetesrend általános generálisának 1947-ben megválasztott felvidéki magyar szerzetes, Tomek Vince atya mondását idézte, miszerint a konklávén minden szavazási menetnek külön lelke van. Megjegyezte: a világsajtó sok mindenkit esélyesnek tartott, köztük Prevostot is, de nem szerepelt az elsők között.

Erdő Péter kifejtette, hogy a helyzetben nem várható különösebb meglepetés, viszont az öröm annál inkább jelen van. Megemlítette, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során jelentős beszélgetéseket folytatott Prevost bíborossal, aki nemrégiben került a vatikáni kúriára, és azonnal komoly felelősségkörrel bízták meg a püspöki dikasztérium prefektusaként. "A világ püspöki kinevezéseinek több mint felét Prevost és csapata készítette elő, ami kiemelkedő áttekintési képességet igényel" - hangsúlyozta Erdő Péter.

Erdő Péter a XIV. Leó névválasztásával összefüggésben kifejtette, hogy Prevost bíboros részletesen indokolta döntését belső beszélgetések során. Hangsúlyozta, hogy az egyház társadalmi tanítását először XIII. Leó fogalmazta meg nagy vonalakban, válaszolva a kor legfontosabb kihívásaira, amelyek az ipari forradalom és a munkások helyzete által merültek fel. E kérdések középpontjában a mély keresztény értékek, különösen az igazságosság állt, és XIV. Leó úgy érzi, hogy ez ma is rendkívül aktuális. A pápa kifejtette, hogy a munka és az emberi méltóság kapcsolata, valamint a munka értéke és az emberi kreativitás olyan tényezőkkel van veszélyben, amelyek méltatlan körülményeket, megbecsülés hiányát és kizsákmányolást hozhatnak magukkal. "További aggasztó jelenség, hogy az emberi munka feleslegessé válhat. A technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia sok munkahelyet átvehet, miközben sokan úgy érzik, hogy tevékenységükre már nincs szükség, pedig Isten nem teremtett üres embert" – mondta Erdő Péter.

Mint azt a hirado.hu megírta: az 1878 és 1903 között uralkodó egyházfő legfőbb törekvése volt, hogy kora szekularizálódó, antiklerikális és egyházellenes társadalmi és államvezetési felfogására keresztény válaszokat adjon.

XIII. Leó pápát hihetetlen munkabírása miatt tiszteljük, hiszen ő az, aki a legtöbb enciklikát írta. Összesen 85 pápai körlevél fűződik a nevéhez, amelyek az élet számos területét lefedik. Erkölcsi tanításai nem csupán elméleti síkon mozognak; részletes útmutatást nyújtanak arra vonatkozóan is, hogy egy keresztény embernek miként kellene viselkednie a politika vagy a munka világában.

Mind közül talán a leghíresebb a Rerum novarum kezdetű enciklikája, amely a munka világát és a szociális helyzetet tekintve korszakalkotó volt, és olyan folyamatot indított el, amely a modern értelemben vett kereszténydemokrácia megszületéséhez vezetett. A Rerum novarum jelentősége abban állott, hogy első ízben fogalmazta meg a kereszténység tanítását a szociális rendre, a munkára és a munkaadó viszonyára. Ezzel a későbbi nagy szociális enciklikák sorozatát nyitotta meg, mint például a XI. Piusz pápa által 1931-ben kibocsátott Quadragesimo anno, a XXIII. János pápa által 1961-ben kiadott Mater et magistra, vagy a Szent II. János Pál pápa nevéhez köthető, 1991-es Centesimus annus kezdetű enciklikák.

A vallásos hit frissítése és a keresztény értékek mindennapi megélése, azaz az evangélium szellemiségéből merítkező modern életvitel, valamint a társadalmi problémák hitéleti alapokon történő, de igazságos megoldására irányuló elképzelések ma is rendkívül relevánsak.

Első beszédének első szava a béke volt: Krisztus békéjének gondolatával lépett fel. Erdő Péter minderről azt mondta, hogy a béke szorgalmazása folytonosságot képvisel. Nemcsak Ferenc pápa beszélt sokszor a béke fontosságáról, hanem már a XXIII. János pápa nevéhez köthető Békét a földön kezdetű, 1963-as enciklika is békét sürgetett.