Ez a betegség akár egy évtizedet is elrabolhat az életünkből.
A szakértők megállapításai szerint egymillió emberből körülbelül 50-70 egyént érint az akromegália, mégis meglehetősen ritkán kerül szóba a társadalmi diskurzusban. Valójában a tényleges esetszám valószínűleg ennél is magasabb lehet, mivel a betegség tünetei fokozatosan, lassan fejlődnek ki, ami miatt sok esetben a férfiak és nők egyaránt nem ismerik fel ezt a rendellenességet - olvasható a Live Science cikkében.
A kifejezést először 1886-ban használta Pierre Marie egy közleményében, a kórkép tehát viszonylag régóta ismert. A betegség jellegét az adja, hogy a növekedési hormon fokozza a csontok, az izmok és számos belső szerv növekedését, így ennek túltermelődése a szövetek kórosan fokozott növekedéséhez vezet.
A túlzott növekedési hormontermelés gyakran az agyalapi mirigyben lévő jóindulatú daganatok következménye. Ritkább esetekben azonban a probléma más agyi területekből vagy a test különböző pontjairól, például a tüdőből vagy a hasnyálmirigyből kiinduló daganatok révén is kialakulhat. Továbbá, bizonyos genetikai rendellenességek, mint például a multiplex endokrin neoplázia vagy a Carney-komplex, szintén hozzájárulhatnak az akromegália megjelenéséhez.
A tünetek általában 40 és 50 éves kor között bukkannak fel, és könnyen észlelhetők. A betegség a csontok megnagyobbodásához vezet, leginkább a kezekben, az arcon és a lábakon. Az érintettek esetében előfordulhat, hogy a test más területein sűrűbb testszőrzet és vastagabb bőr jelenik meg. Ezenkívül ízületi fájdalmak, fokozott izzadás, fejfájás, látásromlás, valamint rendszertelen menstruációs ciklus is tapasztalható.
Ha a rendellenességet nem kezelik, akkor számos egészségügyi komplikációval kell számolni, például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, az alvási apnoé és a szívbetegségek megjelenésével. Ezen kívül az akromegália akár 10 évvel is csökkentheti az egyén várható élettartamát.
Az akromegália kezelésének módjai változatosak, és a választás a betegség hátterében álló daganat méretétől és elhelyezkedésétől, valamint a beteg tüneteinek intenzitásától, életkorától és általános egészségi állapotától függ. A daganat eltávolítására vagy csökkentésére irányuló megoldások közé tartozik a műtéti beavatkozás és a sugárkezelés. Ezen kívül gyógyszerek is rendelkezésre állnak, amelyek képesek mérsékelni a vérben található növekedési hormon szintjét, vagy megakadályozni a hormon szövetekre gyakorolt hatását.
Ha be is következik a diagnózis, érdemes szem előtt tartani, hogy az akromegália bizonyos esetekben gyógyítható. Azoknál a betegeknél, akiknél a kis agyalapi mirigy daganata műtéttel eltávolítható, a betegség az esetek 85 százalékban gyógyítható. A nagy, de még eltávolítható daganatos betegeknél ez az arány azonban már csak 40-50 százalék. A gyógyszerek nem tudják gyógyítani a rendellenességet, de segíthetnek a betegek tüneteinek kordában tartásában.
