Több száz órányi bonobó kiáltásának elemzése során felfedezték az emberi nyelv egyik alapvető elvét, ezzel új fényt vetve a kommunikáció fejlődésére.
Eddig úgy véltük, hogy a nyelvi kifejezés kizárólag az ember sajátja, hiszen képesek vagyunk különféle hangok összevonásával új jelentéseket létrehozni. Most azonban egy új kutatás, amely a bonobók kommunikációját tanulmányozza, arra a következtetésre jutott, hogy ennek az alapjai már a főemlősök között is felfedezhetőek. Ezt a megállapítást a New York Times közölte csütörtökön, rávilágítva, hogy a nyelvi jelenségek nem kizárólag az emberi faj sajátosságai.
A Science folyóirat csütörtöki számában jelentek meg azok az eredmények, amelyeket a lap provokatívnak titulált. Melissa Berthet, a Zürichi Egyetem evolúciós antropológusa és munkatársai azt állítják, hogy új kutatásuk során meglepően erős párhuzamokat fedeztek fel a bonobók hangkifejezései és az emberi nyelv struktúrája között, ami új megvilágításba helyezi a két faj közötti kommunikációs rendszerek fejlődését.
A szakértők a Kongói Demokratikus Köztársaság Kokolopori Bonobó Rezervátumában körülbelül 400 órányi hangfelvételt gyűjtöttek, amelyben 567 különböző bonobó kiáltásának hangját örökítették meg.
Federica Amici, a Lipcsei Egyetem főemlőskutatója egy interjú során kifejtette, hogy legújabb kutatásuk új fényt vet az emberi nyelv fejlődésének gyökereire, és ezt több millió évvel fajunk megjelenése előttre datálja. "A különbségek az emberek és más főemlősök között, különösen a kommunikációs képességek terén, sokkal kevésbé élesek és meghatározhatóak, mint ahogyan azt korábban feltételeztük" - hangsúlyozta.
A tanulmány azonban nem nyert egyetértést mindenki körében. Néhány kutató, köztük Johan Bolhuis, az Utrechti Egyetem neurobiológusa, kifejezte kételyeit azzal kapcsolatban, hogy a csimpánzok közeli rokonain végzett kutatások valóban releváns információkat nyújtanak az emberi nyelvek szavainak használatáról. "Ezek az eredmények nem adnak világos képet az emberi nyelv fejlődéséről" - hangsúlyozta Bolhuis.
