Egy amerikai globalista a "weimarizálódás" jelensége ellen úgy véli, hogy a világkormányzás bevezetése lehet a megoldás. Szerinte, ha a globális közösség egy egységes politikai keretet alkotna, akkor hatékonyabban tudnánk kezelni a társadalmi és gazdasági
A világ jelenlegi állapotát sokan a Hitler hatalomra jutása előtti időszakhoz hasonlítják, ahogy azt egy Indexen megjelent cikk is kifejti. A politikai diskurzusban, legyen az jobboldali vagy baloldali, globalista vagy nemzeti, rendszeresen felmerül a "weimarizálódás" fogalma, akár jogosan, akár nem. A cikk újdonsága nem is ez, hiszen a társadalmat érintő liberális ideológiák hatásait már régóta tapasztaljuk. Az Index az amerikai politikai elemző, Robert D. Kaplan gondolatait elemzi, aki nem csupán író, hanem aktív résztvevője is volt a politikai eseményeknek. Kaplan részt vett egy titkos értekezleten, amelyet Paul D. Wolfowitz, az akkori védelmi miniszterhelyettes hívott össze, és amelyen az iraki inváziót támogató kormányzati dokumentumok kidolgozásában is közreműködött. Életútja figyelemre méltó, hiszen már több mint 70 éve aktív a politikai elemzés terén. 2016-ban ő volt az, aki éles kritikát fogalmazott meg Donald Trump külpolitikájával kapcsolatban, "a realizmus szörnyű hírnökeként" jellemezve őt, akinek szerinte nincs érzéke a történelemhez. Ezek a megjegyzések azért is érdekesek, mert Kaplan láthatóan egyetért azzal a világrenddel, amely 1945 óta létezik, és amely a hidegháború vége után egyfajta "ráncfelvarráson" esett át, létrehozva a liberálkapitalista világrendszert, amelynek alapjai most meginganak. A "weimarizálódás" fogalmát nem csupán egy-egy ország problémájának tekinti, hanem a globalizált világban minden országra kiható jelenségnek. E megközelítése figyelemre méltó, és valóban érdemes elgondolkodni rajta.
A cikkben említett gondolatok szerint a jelenlegi geopolitikai helyzet nem csupán egy ország politikai rendszerének kifejeződése, hanem a globális rendszerek összessége. Kaplan megfogalmazásában ez a modern Weimar, amelyet nem csupán a múlt árnyai, hanem a jövő kihívásai is formálnak. A szerző hangsúlyozza, hogy a válságok hatékony kezeléséhez elengedhetetlen lenne egy világkormány, amely képes erőteljesen beavatkozni a globális problémák megoldásába. Kaplan figyelmeztet arra, hogy a történelmi tapasztalatok alapján a gyengeség és a vákuum helyét könnyen elfoglalhatja a szélsőséges ideológia, mint ahogyan azt Weimar esetében is láthattuk. Azonban a figyelem középpontjában nem csupán ez a párhuzam áll, hanem a felismerés, hogy a globalista narratíva egyre kevésbé tudja megszólítani a jobb életreményt kereső embereket. A világ folyamatosan változik, és a történelem tanulságai azt mutatják, hogy egyetlen világrend sem tart örökké. Fontos, hogy a jövőnk alakításában megtartsuk morális és szellemi iránytűnket, amely a magyar érdekeket képviseli. A globális elit által dominált világkormány gondolata nem csupán számunkra, hanem az egész északi civilizáció számára is kedvezőtlen, hiszen egy olyan sötét korszakot idézhet elő, amely ellen küzdenünk kell. A célunk, hogy megőrizzük identitásunkat és értékeinket a történelem viharaiban.
